Találkozunk a legközelebbi rallyn!

Blog Image

Mi futott át először az agyadon, amikor megláttad a Rally Hungary versenykiírását?

Igazából semmi. Mivel, mint tudjátok mi hobbiból, a sport szeretetéért versenyünk. Mert rallyzni jó! Szinplán mert szeretünk szenvedni. 🙂

De most komolyan…. tényleg semmi. Először. Aztán másodszor megdobbant a szívem, de a realitások talaján maradva le is beszéltem magam, hogy nem fér bele, nem leszünk kész, nem is mentél az autóval stb… Aztán a nevezési határidő napján összehívtam a fiúkat és sejtették a kérdést. És a válasz a kérdés előtt… BéBéBéBéBéBéBéBé. Majd egy papírra egy jó nagy papírra elkezdtük írni, hogy mik a feladatok a verseny napjáig. Igencsak sokat írtam arra a bizonyos papírra. De hát a fiúk, lányok nem ismernek lehetetlent így nagy összefogásban nekiálltak és összeraktak mindent.

Melyik gyorsasági szakaszt vártad a legjobban?

A pályaírás előtt szerintem mindegyiket. Igaz ,nagyon fáradtan érkeztünk meg, mert nem aludtunk előző éjszaka. Itiner felvétele után az első, amit felírtunk az a Mádi gyors volt. Nem is értettem, amit láttam ott. Víz, sár, érthetetlen utaknak nevezett vízelvezető vályú, nyomokban aszfalt. Egy-egy részen olyan sártenger, amire azt mondtam, hogy itt csak töréssel tudok befordulni. Hívtam is a fiúkat, hogy igencsak emelni kellene  az autón mondjuk majdnem murva beállítás magasságig. Nem értették ,miről beszélek ,mivel tavaly nem indultunk itt és nem látták a pályát. Küldtem nekik videót. Aztán szembesültem egy elég fontos tényezővel, hogy csak 2 alkalommal lehet menni a pályákon. Mivel én nem járok már hetekkel előtte pályát járni ,egy picit mellbe vágott a dolog. De hát ez van, uccu, neki. Aztán átmentünk a többi pályát felírni. Na, az volt az igazi meglepi. Azt is elkezdtük írni és egyes részeknél a navigátorom Balatoni Ádám szolt rám, hogy nem diktálsz semmit? Nem hittem a szememnek, a szavam is elállt. Azt hittem, hogy rossz útvonalat írunk. Aztán mikor teljesen biztos lett, hogy, jó helyen járunk, visszasírtam a Mádi gyorsot. Konkrétan rettegtem. Életemben nem féltem még ennyire. Majd az aznapi utolsó gyors felírásának közepén éreztem, hogy valami nagyon nem jó az autóval. Nem álltam meg, mert akkor megszívom és a versenyen fogalmam sem lesz, hogy merre van az arra. Az ellenőrzési ponton derült ki hogy az autó defektes. Ez kb du 5 óra 30 perc. Két srác a beíróban felajánlotta, hogy segít megoldani. Átautóztunk hozzájuk, de sajnos szétszakadt a gumi teljesen. Kicserélték nekünk a mankó kerékre és tovahaladtunk. Na de hátra van még a Rabócsi ring. De így nem ,mert ez a mankó kerék el sem visz odáig. Telefonálgattam gumis után, de semmi. Kezdet eluralkodni rajtam a pánik és elkezdtem fontolgatni a látottak miatt és a nem tudom felírni a Rabócsi ringet miatt, hogy kiszállok, és nem indulunk a versenyen. Aztán felhívtam az egyik csapattagunkat, a nénikémet hogy esetleg vagy bármi ,gumis vagy valami….  És egyszer csak visszahív hogy sikerült egy gumist, aki megtudta hogy versenyző és akármi. Azonnal öltözött és elindult kinyitni a műhelyt Sárospatakon. Az kb 50 km. Irány Patak, ott a megoldás, és ha minden oké akkor este fél 9 re oda is érünk a ringet felírni. Sárospatakon kinyílt a kánaán és a Pataki Gumiszervízben -mindenkinek csak ajánlani tudom-teljes körűen megoldották a problémánkat. Hozzáteszem záróra után, már mindenki otthon volt és vacsizott, de visszaöltöztek és kinyitottak, csak mert mi bajba kerültünk. Na, ezt sosem kapod meg Pesten… SŐT!!!! Amikor a kasszához szerettem volna menni, közölték velem , hogy egészségünkre ezzel szeretnének segíteni és támogatni minket ezen a versenyen. A pofám leszakadt. Nem elég hogy bejöttek a családjuk mellől, kinyitották a műhelyt és amit tettek, azt teljesen ingyen. Ilyen nincs és mégis van. Majd nagy örömünkben elindultunk este 8:30  kor a ringre. Úgy kb a ring előtt 10 km el csörög a telefon. Kérdés… Még jöttök felírni a pályát, mert már csak ti nem voltatok.. Halál ciki volt. Nem mondom meg hogy kb 150 nel haladtam a cél felé és mondhatni futó percre értünk oda. Majd felírtuk jó szarul, és mint aki jól végezte dolgát elindultunk a szálloda felé, mert akkor már 2 napja nem aludtam. Másnap nekilódultunk az újabb pályaírásnak és az sem tetszett jobban, mint az előző nap, sőt sokkal rosszabb volt.

Pénteken egy Rabócsiringes körözgetés és ugratás várt rátok, majd a következő kettő napban az igencsak nehéz gyorsasági szakaszok és rengeteg néző.  

Pénteken adminisztratív és technikai átvétel. Majd jött az este. Milyen gumi legyen az, amivel hülyére vetetem magam. Meg is találtam. Eső gumi. Nos, ez volt a legrosszabb választás. Elindulunk. Rajtdobogó és irány a ring. Etapon beöltözünk, megmelegít ezt- azt ,majd megérkezünk. Aztán közlik, várakozás van. Ennyit a melegítésről és a beöltözésről. 25 percet álltunk ott. Majd jön valaki és közli miután láttuk, hogy indulás van és beöltöztünk, hogy bent nincs gumimelegítés nincs semmi csúszkálás nincs parádé a rajt előtt. Igenis, értettem. Na, én voltam az egyetlen, aki nem melegített és nem csúszkált. Ülj le hülye, egyes. Odavánszorogtunk a rajthoz és Tajmel Tibivel vívhattunk volna. És csak volna, mert a gumi az egy kalap szar volt. Első körben csúszkáltunk, nem kicsit- nagyon, majd ugrató 4. ben, nem veszed el , befordul a salakra, eltéved…hol a kijárat ,milyen vizesfüggöny? Nagy nehezen megvan, csúszkálunk és beforogtunk és megint beforogtunk majd megint ugrató, nem veszed el. Állok a gázon, érzem hogy repül az autó, jobbra kéne menni ,sok lesz ,nagy nehezen megvan és ott a cél. Kaptunk is vagy 20 at. Puff neki, tiszta ciki. Szépen lassan, laposkúszásban elhagyjuk a ringet és nem beszélünk a történtekről. Mintha meg sem történt volna. De ez sajnos megpecsételte az egész hétvégét. Annyi ember és mind csak azért, hogy gyors autókat lásson. Hát mi nem voltunk gyorsak, cserébe lassúak. Bár az ugrató…OTT NEM VETTEM EL!! J Majd jött a szombat. A gatyám tele volt. Elindultunk az első gyorsra és végig azon imádkoztam, hogy le ne essünk a szakadékba a fák közé, mert onnan a jó isten se szed ki és ott lesz, az ahol eldobom a kanalat. Bár így is szép lenne meggebedni, de nem most, kellene, mert meg kell építeni még az új autót. Meg is beszéltük az Ádámmal, hogy letapogatjuk a gyorsot, mert nem igazán tettük azt magunkévá ama 2 alkalom áthaladásával. Az első gyors felénél valami vibrálást éreztem és egyszer csak elkezdett kigyorsításon kitörni érthetetlenül az autó hátulja. Majd féktávon kirántja a kezemből a kormány jobbra. Nem tudtam mi az. Egy picit megijedtem, mert a szűk részeken nem igazán van hely az ilyesmi tevékenységre. Vészvillogó és figyelek hátra mert nem akarok feltartani senkit. Úgy jöttem le kb 12 km t, hogy 50 perc és 10 perc között rángatózott a kormány, féktávon kiugrik jobbra és a legkisebb gázra kitörik a hátulja. Volt az a saras rész, ami nekem B3 bol bukkanban J3 le. Az eltűnt. Viszont Tajmel Tibi fejtetőn és fogalmam sincs, hogy fordultam be jobbra. Talán megláttam a Tibit és reflexből ráléptem a fékre és az berántott a jobb kanyarba.  A beíró után sorakoztak az autók. Mindenki a defektes kereket cserélte. Kiszálltam az autóból hátha látok valamit az autón, mi a baja. Elsőre semmi, majd egyszer csak billen egyet az autó és koppan. Átmegyek a jobb oldalra és a kerék nem ott van, ahol lenni kéne. Aláfekszek a sárba és látom, hogy a lengőkar hátulja eltört és csak a stab rúd bekötése tartja valamennyire. Felhívom a szervízt hogy mi a helyzet. Gondoltam és nagyokos nem akkora a gáz, valahogy végig csinálom. Tankolózóna és irány a többi gyors majd a szervízbe kicseréljük. Elindultunk és kb a tankoló zónánál (20km) rájöttem, hogy ez nem fog menni, mert ez így életveszélyes és leadtuk a menetlevelet. Majd kiállunk és feljöttek a fiúk kicserélni a lengőkart úgy kb 10 perc alatt. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek a kiállás miatt. Egy biztos ,megkönnyebbültem. Már csak azért is, mert ha a szűk részen, a saras talajon törik el a lengőkar akkor nagy baj is lehetett volna. Vagy ha egy tempós egyebesbe, na, az még nagyobb. Igy olyan semmi érzés volt a fejemben.

Aztán az autónak egyszer csak eltűnt a hátulja…

Az úgy volt…… 

Azán jött a vasárnap. Eső, és az autó párásodig. Első gyors. Kb a felénél benn a faluba egy J2 le 100 B5 nyújtott. Na, egészen pontosan ott. B5 nyújtott Mari néni külső íven. Ráfordítom, balra szinte semmit sem látok a pára miatt, a kanyar közepén vízátfolyás, sár és köves, az autó felúszik, és jobb oldalon látom a betonból készült árkot, állok a gázon, akkor a kézi meghúz inkább a hátulja, mint az oldala, bekopogtat Marinénihez- nincs otthon és megyek tovább. Megyünk, megyünk, pára még mindig van, nem rezeg, nem zörög semmi. Akkor minden oké, nincs nagy baj. Majd nem elég, hogy a pára miatt nem látok, de valami el kezdi csípni a szemünket egészen a sírásig. Potyognak a könnyeink. Nem az örömtől vagy a bánattól, csak úgy. Mert miért ne. Biztos, azért mert Mari néni nem volt otthon. Beíróba mondják, hogy lenni pici gubanc hátul. Nincs meg. Kiszálltam megnéztem ,nem volt szép, de csúnya sem. Egyedül a kipufogó nem tetszett, mert az konkrétan befordult az autó alá és a kipufogó gáz mondjuk egy harmada a fülkébe landolt és a 80as rendszer leszűkült kb 15 re. Jön, egy férfi azt mondja nem szép. Kérsz egy banántot?  Igen köszi ez talán jól fog esni. Első rendszám felszerel hátra és halad tovább. Majd Mari néni visszaadja egyszer csak a hátsót. A második gyorsra már úgy érkeztünk, hogy nagyon sírtunk és kőkeményen be voltunk állva a kipufogó gáztól. A rajt előtt ablak letöröl, és gyí. Ez a gyí tartott kb 8 km t. Megint jött a pára. Nem elég a kipufogó gáz és hogy a rettegett pályán kell menni még ez is. Párásan bírtam kb 2,5 km t. Az összes B2,B3,B4,B5,és visszafordít az mind vakon volt. semmit sem láttam belőle. Ráfordít és vagy -vagy. Amit most leírok az nem is volt és úgyis letagadom mert a létező összes  szabályt megszegtem. Na, jól figyelj Ádika. Az amit most mondok és te megcsinálod azt soha de soha többet. Vészvillogó bekapcsol, kiövezed magad, ablakot letöröl, és az itinert nem olvasod, hanem azzal legyezed az ablakot, mert nem akarok megdögleni. El sem hiszem, hogy ezt mondtam. De egy babszem se fért a valagamba. Mikor beértünk a beíróba olyan volt mintha újjá születtem volna. Kaptam még egy esélyt az élettől. Majd megtudtuk, hogy Mád törölve lett, érintjük, de irány a városi gyors. Odaérünk, sorban állunk majd rajt. B3 ból J3 200 vége J3. Ez olyan szépen hangzik. A bibi ott volt ,hogy a 200 féktávján a fékpedál megviccel és beesik majd második nyomásra jó. Na bakker, eriggy neki a városi gyorsnak a sok ezer ember közé. Az első kör végén túlszaladtam mert tudat alatt menekülni akartam de visszatolat mert van még két kör.Majd lesz valahogy. Lett is. Egyszer csak az autó nem úgy fordul, ahogy én szeretném. Nincs szervo. Vagyis néha van, néha nincs. Ez így tök jó néha van fék néha nincs, néha van szervo néha nincs, de inkább nincs. Végig szenvedtük magunkat talán egyszer sikerült a körforgót jól megcsinálni. Aztán sírva a kipufogó gáztól és a fájdalomtól, amit a karomban éreztem, a beíró után félreálltam, mert nem volt erőm a kormányt tekergetni. Picit pihentem ,konstatáltam, hogy puding vagyok és elindultunk a szervízbe.

5. Hihetetlen, hogy célba tudtatok érni! 🙂

Hát igen. Nem rajtam múlott. Már megint a fiúkon múlott. 30 perc szerviz és max 15 perc késés, mert kizárnak. Ennyi idő volt arra, hogy a srácok csodát tegyenek. Nincs lámpa hátul, nincs lökhárító, a kipufogó nem érzi jól magát és a teljes hátfal berogyott, nincs semmi ahova be lehetne rakni a lámpákat és nincs hova tenni a lököst. Egy kis húzatás egy kis kopogtatás Samuval egy kis fogó mozdulat és professzionális kipufogó egyengetés. A 41. percél járunk és az autó még bakon és a lökhárító még a buszban. A 42 és fél percnél én mondom, hogy vége van fiúk, nem lesz kész. De mintha a falnak beszélnék. Na, még egyszer. Nem lesz kész fiúk. SEMMI. kb 20 másodperc múlva. Ülj be az autóba és indíts. Mire én. Hogy? Nincs lökös és az autó még bakon van. Ne törődj vele azonnal lesz. Indíts. Mondom én OK indítok. Autó indít és érzem, hogy az autó ereszkedik, tükörbe nézek és a lökös is fent van és üvöltenek, hogy menjél. 44perc 58 másodpercnél kiadjuk a menetlevelet. Az ellenőrök kiabálnak a technikai ellenőrzésre, hogy ne pakolj, időben vannak. Na, erre varrjál gombot és a lámpa is világított hátul.

Na, kinek van a legjobb csapata???? NA? NA?NA? Segítek. Nekünk.

Kimentük a szervízből és etapon felhívtam a fiúkat, lányokat és kértem, hogy hangosítsák ki a telefont, ha mindenki ott van. Ciki nem ciki, de SÍRVA mondtam nekik köszönetet „most is sírok ahogy írom eme sorokat” hogy összerakták az autót és hogy amikor már én feladtam, amit szinte sosem teszek, ők küzdöttek és harcoltak egy emberként csak azért, hogy tovább tudjunk játszani. Megígértem nekik, hogy ha kell, a hátamon viszem a célba az autót. Így is lett. Ugyan nem a hátamon, hanem szépen beértünk a célba. Nagyon, nagyon boldogok voltunk mindannyian mikor odaértem a céldobogóhoz. Nem az én érdemem, de a ORC P14 csoport 5. helyén értünk célba a többi meg nem érdekel.

Következik a Mikulás, majd a Szilveszter Rallye. Tervezitek valamelyiken az indulást?

Én nem. De ismerem a fiúkat. A szilveszter rallyn mindenképpen ott szeretnének lenni és ünnepelni. Vagyis szenvedni. Mert mi mindannyian szeretünk szenvedni.

Én szeretném megköszönni a fiúknak, lányoknak azt a hihetetlen munkát, amit az egész évben tettek csak azért, hogy tudjak játszani.

Köszönöm Molnár Csabinak a lelkes és kitartó munkát és köszönöm a családjának hogy nélkülözni tudják a nehéz időszakban. „ez olyan libresszes lett”

Köszönöm az öcsémnek Kovács Zsoltnak hogy egész évben mellettem van szinte minden nap és azt lesi hogy hol tud segíteni, bárhol is legyünk. Sokat van távol a családjától, akik szótlanul elviselik mindezt. Köszönöm nekik.

Köszönöm a navigátorom édesapjának Id.Balatoni Ádámnak az egész évi segítséget a sok utazással járó segítséget és a teljes felkészítés és szervízelés alatti segítséget.

Köszönöm a Nénikémnek, Müller Natasának „NANI” Az odaadó és kitartó munkát és külön köszönöm a Pataki Gumicenternél való közbenjárást. Hihetetlen vagy. 

Köszönöm immáron sokadszor a feleségemnek Kovácsné Baranyi Bernadettnek hogy még nem csapta szét a fejem a sok baromságért és köszönöm, hogy mindent, de mindent összerakott a teljes csapat számára.

És köszönöm navigátoromnak Ifj. Balatoni Ádámnak a tökéletes munkát -bár lehetnél egy picit jobb is mondjuk angolul- mert nélküle semmit sem érnék -nem is én vagyok az érték az autóban- Nélküled nem menne. Köszönöm.

Még meg kellene köszönöm nagyon sok emberkének, akik az egész évben velük voltak, de nekik majd inkább személyesen fogom.

Mert Rallizni jó!!!!!

By : 2020.08.31. Comments off , , ,